Dal Caserióhoz

Dolgozók nektek szól dalom

mely felidéz és elsirat egy bátor és erős ifjút

aki irántatok érzett szeretete miatt

kihívta maga ellen a halált

Caserio a megbosszult emberek szemében

fény lángol érted

hiszen a dolgozó és jajgató népért

áldoztad minden érzésedet és reményedet

Életed virágjában voltál

és nem láttál mást mint végtelen éjszakát

a szenvedés és éhezés éjszakáját

mely fölé mérhetetlen hullahegy tornyosul

És te büszke tettre emelkedtél

hogy megbosszúld az ismeretlen szenvedők kínjait

és arra szántad magad te a jó és szelíd

hogy felrázd a fáradt és megfélemlített lelkeket

Megrémültek a hatalmasok a büszke tettől

és újabb fondorlatokat forgattak elméjükben

A nép semmire sem Kényszerített

te mégis mégis mindent feláldoztál érte

és egy gyászos reggelen a guillotin alatt

a világnak ajándékoztad húsz évedet

a gyáva világnak adtad jóságos nagyszerű lelkedet

hangosan kiáltva : Éljen az Anarchia !.

Aludj hát Caserio lenn a hideg földben

ott hallod meg majd a végső háború_ bömbölését